Múlt héten egy új helyszínen
tartottunk csoportos beszélgetést.
Budapesten,
az Egyenlő Kávézóban beszélgettünk
az önálló életvitelről.
Bemutatkoztunk egymásnak,
aztán megbeszéltük a csoportszabályokat.
A csoporttagokkal a napirendjükről
és a szabadidőről beszélgettünk.
Kiderült, hogy
majdnem minden résztvevőnek
van munkahelye.
Van, aki:
- konyhán dolgozik,
- takarít,
- a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség
elnökségében dolgozik.
A résztvevők közül többen
az Egyenlő Kávézóban dolgoznak.
Az egyik résztvevő
politikai szerepet is vállal.
Ezért a napirendjük
fontos része
a munkába járás.
A munka után
többen pihenéssel
töltik a délutánjaikat.
A pihenés
mindenkinek mást jelent.
Van, aki szeret ilyenkor:
- zenét hallgatni,
- filmeket nézni,
- sétálni menni,
- sportolni
- vagy a párjával lenni.
Volt olyan résztvevő,
aki a szabadidejében:
- tanulni szeret
és képzésekre járni.
Többen arról beszéltek,
hogy jó lenne egy társat találni.
A járvány ideje alatt
nehezebb:
- új dolgokat kipróbálni,
- új emberekkel ismerkedni
- és programokat szervezni.
Egymásnak is elmondták,
hogy jó lenne több időt
közösen eltölteni.
Aztán beszéltünk
azokról a félelmekről,
amitől ez nehéz.
Olyan kérdéseket fogalmaztak meg,
hogy:
- mitől nehéz önállóan
programokat szervezni, - felelősséggel tartozom-e
a társaimért, ha programot szervezek, - mi történik,
ha nem érzem jól magam a többiekkel, - hogyan lehet olyan emberekkel ismerkedni,
akik nem élnek valamilyen fogyatékossággal, - mit gondolnak rólunk azok,
akik nem élnek valamilyen fogyatékossággal.
Ezekről a kérdésekről
fogunk együtt gondolkodni
a következő alkalommal.
Vélemény, hozzászólás?