Minden év december 3-án ünnepeljük a fogyatékossággal élő emberek világnapját. Az ÉFOÉSZ az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karral közösen az idei évben a hozzáférhetőség és a „Semmit rólunk, nélkülünk!” elv fontosságára kívánja felhívni a figyelmet.
A fogyatékossággal élő emberek világnapját 1992-ben az ENSZ Közgyűlése indította el azzal a céllal, hogy elősegítse a fogyatékossággal kapcsolatos kérdések megértését és felhívja a figyelmet a fogyatékossággal élő személyekre, mindennapi életükre, lehetőségeikre. A világnap azonban csak egy eszköz arra, hogy a társadalom minden nap figyeljen a fogyatékossággal élő emberekre. Megteremtse az inkluzivitás, az egyenlő esélyű hozzáférés lehetőségeit a szolgáltatásokhoz, a munkához, a magánélethez. Eszköz a fogyatékossággal élő emberek számára, hogy a társadalom tagjaival megértessék a “Semmit rólunk, nélkülünk” elvét, annak szükségességét, hogy semmilyen döntést ne hozzanak az érintettek bevonása nélkül.
Eszköz továbbá a participációhoz, a teljes társadalmi részvétel előmozdításához. Eszköz a szakemberek és civil szervezetek számára, hogy felhívják a figyelmet a folyamatos, evidenciaalapú gyakorlatok fejlesztésének szükségességére, mellyel a fogyatékossággal élő személyek életminősége és jólléte megteremthető. Eszköz a jog és a társadalmi szervezetek számára, hogy felhívják a figyelmet a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményben foglaltak betartására, az ésszerű alkalmazkodásra.
Habár az azóta eltelt három évtizedben egyre több figyelem irányul ezekre a kérdésekre, a világjárvány mégis rávilágított arra, hogy fogyatékossággal élő embertársaink továbbra is a társadalom egyik leginkább kirekesztett csoportja, több szempontból pedig a válság által legsúlyosabban érintett rétege is egyben. A pandémia hatására elrendelt korlátozások különösen rossz hatással voltak az intézményekben élő emberek életére. A legnagyobb akadályt a kijárási tilalom miatti izoláció és a megfelelő tájékoztatás hiánya jelentette.
Az értelmi fogyatékossággal élő embereknek is szükségük van rendszeres és átfogó tájékoztatásra, ám ehhez itthon csak kevés helyen juthatnak hozzá. A hozzáférhetőség hiánya további marginalizálódáshoz, társadalmi kirekesztéshez vezet, továbbá a megfelelő, tényeken alapuló döntéshozatalt is akadályozza. Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karral együttműködve évek óta a könnyen érthető kommunikáció (röviden: KÉK) módszertanának terjesztésén dolgozik. A könnyen érthető kommunikáció olyan módszer, amellyel érthetőbbé tudunk tenni információt olyan emberek számára is, akik azt hagyományos módon nehezebben értik meg. A módszer szabályrendszeréről és kialakulásáról itt olvashat bővebben. A kar „Hozzáférhetőség, akadálymentesítés” című kurzusa a participatív oktatási metódus szerint zajlik, azaz önérvényesítők (értelmi fogyatékossággal élő érdekvédők) is részt vesznek benne oktatóként. A kurzus célja, hogy minél több gyógypedagógus megismerje és munkája során is használni tudja a KÉK módszert.
Az elmúlt időszak kihívásaiból tanulva az idei fogyatékossággal élő emberek világnapján a hozzáférhetőség, a könnyen érthető kommunikáció és a „Semmit rólunk, nélkülünk!” elv fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a fenti elvek és módszerek nem korlátozódhatnak pusztán a szociális szférára. A médiának és a politikának aktívan részt kell vállalnia ezen módszerek elterjesztésében, hogy értelmi fogyatékossággal élő társaink is az őket megillető módon tájékozódhassanak és részt vehessenek a társadalmi kommunikációban, a közösségi ügyek megvitatásában.
A fennálló problémákról, a felmerülő igényekről és az erre adott javaslatokról pedig ki tudna többet mondani, mint maguk az érintettek, akik nap mint nap saját bőrükön tapasztalják meg a fent vázolt viszontagságokat. Olyan önérvényesítők gondolataiból idézünk, akik rendszeresen szólalnak fel maguk és sorstársaik érdekében. Az itt felsorolt meglátások, javaslatok az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) idén novemberben tartott Halljátok meg a hangunk nevű nemzetközi konferenciáján is elhangoztak. A magyar önérvényesítők többek közt a következő változásokat szorgalmazzák:
Hozzáférhető információ
Az oktatásban, politikai, társadalmi, valamint kulturális kérdésekben való részvétel során, vagy akár csak a mindennapok megtervezésekor mindenki számára elengedhetetlen, hogy megfelelő tájékoztatáshoz jusson. Kívánatos volna, hogy ez a jog az értelmi fogyatékossággal élőket is megillesse.
„Fel kell hívjuk a döntéshozóknak a figyelmét arra, mennyire fontos számunkra a hozzáférhető információ. Könnyen érthető információra van szükségünk, hogy döntéseket tudjunk hozni és ki tudjunk állni magunkért.”
Önérvényesítő csoportok
Az önérvényesítő csoportok kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy fogyatékossággal élő emberek olyan, az önálló életvitelhez szükséges, valamint jogi ismereteket sajátíthassanak el, melyekhez jelenleg máshogy nem férhetnek hozzá.
„Szükségünk van több olyan képzésre és lehetőségre, ahol tanulhatunk a jogainkról, és megtanulhatjuk, hogyan álljunk ki magunkért. Ezt tesszük az önérvényesítő csoportokban is, de sajnos nem mindenkinek van lehetősége részt venni ilyen csoportokban.”
Politikai döntéshozókkal közös munkacsoport
Az önérvényesítő csoportokban elsajátított tudás hasznosítása nemcsak az egyéni, hanem a közösségi érdekérvényesítés miatt is kiemelten fontos. A „Semmit rólunk nélkülünk” elvnek a politikai döntéshozásban is érvényesülnie kell, hiszen csak az érintett emberek tudják igazán, hogy mire van szükségük.
„Szükségünk van olyan munkacsoportokra, ahol értelmi fogyatékos emberek dolgozhatnak politikusokkal. Például a nemzeti parlamentekben is. Erre már van is példa néhány országban.”
Ma ünnepelünk, az év többi napján pedig a fentiekért teszünk.
Vélemény, hozzászólás?