Az ÉFOÉSZ KMRKE Önálló Életviteli Centrumának keretében júniusban ismét önérvényesítő csoportfoglalkozást tartottunk a Hajlék Értelmi Fogyatékosokat Segítő Alapítvány lakóotthonának lakói számára. A foglalkozás középpontjában ezúttal az önismeret, a külső és belső tulajdonságok felismerése, a test változásai, valamint az emberi kapcsolatok álltak.
Az önismeret fejlesztése kiemelt jelentőségű az értelmi fogyatékossággal élő emberek önálló életvitelének támogatásában. Ha valaki ismeri saját értékeit, tulajdonságait és érzéseit, könnyebben tud kapcsolatokat kialakítani, döntéseket hozni, kiállni önmagáért és megfogalmazni saját szükségleteit. A foglalkozás célja ezért az volt, hogy a résztvevők biztonságos, elfogadó légkörben gondolkodhassanak önmagukról, miközben új ismereteket szereztek a testük működéséről és az emberi kapcsolatokról is.
A foglalkozás elején közös beszélgetéssel indítottunk. A résztvevők megosztották egymással, hogyan érzik magukat, és mi történt velük az előző találkozó óta. Ez a ráhangolódás segített abban, hogy mindenki biztonságban érezze magát, és aktívan bekapcsolódjon a közös munkába.
A témát játékos feladattal vezettük be, amelynek során a résztvevők olyan dolgokat osztottak meg egymással, amelyeket még nem próbáltak ki, de szívesen kipróbálnának. A gyakorlat egyszerre segítette az ismerkedést, az önkifejezést és a csoportkohézió erősítését.
A foglalkozás egyik központi témája a külső és belső tulajdonságok megismerése volt. Közösen beszélgettünk arról, hogy mely tulajdonságokat látjuk egymáson – például a hajszínt vagy a testmagasságot –, és melyek azok a belső értékek, amelyek ugyan nem láthatók, mégis meghatározzák, hogy milyen emberek vagyunk. A résztvevők játékos feladat segítségével csoportosították a különböző tulajdonságokat, majd saját példákat is mondtak kedvességre, segítőkészségre, bátorságra vagy humorra.
Ezt követően minden résztvevő elkészítette saját önarcképét. A rajzok bemutatása során lehetőség nyílt arra, hogy mindenki beszéljen önmagáról, megfogalmazza, milyen tulajdonságaira büszke, és miben érzi magát ügyesnek vagy különlegesnek. A feladat hozzájárult az önbizalom erősítéséhez, valamint ahhoz, hogy a résztvevők pozitív visszajelzéseket adhassanak egymásnak.
A foglalkozás második részében a testünkről beszélgettünk. Áttekintettük a testrészeket, megbeszéltük a női és férfi test közötti különbségeket, valamint a kamaszkor során bekövetkező testi változásokat. Szó esett többek között a hormonokról, a testmagasság változásáról, a szőrzet megjelenéséről, a hang változásáról és a bőr változásairól is. A cél az volt, hogy a résztvevők természetesnek tekintsék ezeket a folyamatokat, és bátran merjenek kérdezni a saját testükkel kapcsolatban.
A foglalkozás végén az emberi kapcsolatokról beszélgettünk. Közösen gondolkodtunk arról, kik tartoznak a hozzánk közel álló emberek közé, kik az ismerőseink, és hogyan viszonyuljunk az idegenekhez. A résztvevők feladatlap segítségével csoportosították az egyes kapcsolatokat, miközben arról is beszélgettünk, hogy különböző emberekkel különböző dolgokat osztunk meg, és hogy a bizalomnak fontos szerepe van kapcsolatainkban.
A résztvevők a foglalkozás során végig aktívan dolgoztak, bátran megosztották saját tapasztalataikat, és figyelemmel hallgatták egymást. Többen személyes példákon keresztül kapcsolódtak a témákhoz, ami tovább erősítette a közös gondolkodást és a csoport összetartását.
Az önérvényesítő csoportok célja, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek olyan tudáshoz és készségekhez jussanak, amelyek támogatják önállóbb életvitelüket. Az önismeret fejlesztése, a test működésének megértése és az emberi kapcsolatok tudatosítása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy magabiztosabban hozzanak döntéseket, könnyebben alakítsanak ki kapcsolatokat, és hatékonyabban képviseljék saját érdekeiket a mindennapokban.
