Február 1-jén
zárult le az év első
infokommunikációs képzése.
Az infokommunikáció azt jelenti,
hogy okoseszközök segítségével
beszélünk másokkal,
például:
- okostelefonnal,
- tabletettel
- vagy laptoppal.
Erről tartottunk foglalkozást
a Down Alapítvány Oroszlán utcai
Támogatott Lakhatásában.
A bemutatkozás során nagyon
sokszínű csapatot ismertünk meg.
A résztvevők közül sokan
sokan sportolnak.
Sokféle sportot űznek,
például van, aki:
- tornázik,
- karatézik,
- vagy bokszol.
A sportokon kívül
a művészeteket is
többen szerették.
A résztvevők közül
többen:
- énekelnek,
- színtársulatban játszanak
- vagy a Parafónia zenekarban játszanak.
Az ismerkedés után
a résztvevőkkel összegyűjtöttük,
hogy mit jelent a kommunikáció.
Megbeszéltük, hogy a kommunikáció
- milyen fajtáit ismerik,
- milyen fajtáit használják
- és hogy milyen eszközöket
használnak hozzá.
A csoporttagok kommunikálnak:
- szavakkal,
- írásban az interneten,
- és testbeszéddel.
Használnak több
internetes alkalmazást is,
mint a:
- Facebook,
- Messenger
- és a Gmail.
Az alkalmak során megbeszéltük,
hogy mire kell odafigyelni
az interneten.
Fontos,
hogy biztonságosan
használjuk az internetet.
Figyelnünk kell
a gyanús jelekre.
Arra, ha valaki
át akar verni minket.
Többen megosztották
a tapasztalataikat
- gyanús felhasználókról,
- gyanús üzenetekről,
- bántó üzenetekről
- és kéretlen képekről.
Majd beszéltünk a zaklatásról
és a bántalmazásról.
Arról, hogyan eshetünk áldozatul
ezeknek az interneten.
Megbeszéltük,
hogyan lehet ezeket megelőzni.
Fontos, hogy ne töltsünk
fel magunkról képeket,
amin:
- kiszolgáltatott helyzetben látszódunk,
- meztelenek vagyunk,
- látszik a házszámunk
- vagy a személyes adataink.
Fontos, hogy ne mondjuk el
másoknak a jelszavainkat,
mert visszaélhetnek vele.
A résztvevőkkel aztán
arról gondolkodtunk,
mit lehet tenni ilyen helyzetben.
Sokan említették,
hogy azonnal törlik a zaklató
vagy bántó üzenetet.
De nem szólnak róla senkinek,
így egyedül maradnak
ebben a nehéz helyzetben.
Beszéltünk arról,
hogy a zaklatást és a bántalmazást
nagyon nehéz egyedül feldolgozni.
Ezért gondolkodtunk arról,
hogy kitől tudunk ilyenkor
segítséget kérni.
Fordulhatunk ilyenkor:
- a barátaikhoz,
- a szüleikhez,
- a segítőikhez,
- a papjukhoz vagy lelkészükhöz
- vagy súlyosabb esetben
a rendőrséghez.
Olyan személyeknek szóljunk,
akikben megbízunk.
Tudjuk róluk, hogy képesek
segíteni rajtunk.
Gyakoroltuk a képernyőkép
készítését is az okostelefonokon.
Ezzel bizonyítani tudjuk,
hogy megtörtént velünk az,
amiről beszélünk.
A foglalkozáson a
megterhelő témák ellenére
a legtöbben megosztották
tapasztalataikat.
Ezúton is köszönjük Nekik
a részvételüket,
a figyelmüket
és a bizalmukat!
Az évben még tervezzük
őket meglátogatni
Önálló Életviteli foglalkozásokkal.
Azokról is jelentkezünk majd
Nektek beszámolóval!
